Egy a Természettel – Vadászati és Természeti Világkiállítás

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

Egy a Természettel – Vadászati és Természeti Világkiállítás

Kárpát-medencei Kincsestár

Hungexpo, Budapest, 2021. szeptember 27. – október 14.

Az Egy a Természettel – Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik legkülönlegesebb pavilonja a Kárpát-medencei Kincsestár volt, amely a határon túli magyar vadászati és kulturális emlékek és hagyományok témájú kiállításnak adott otthont. A világkiállítás szervezői a Vadon Közhasznú Egyesületet kérték fel ennek a pavilonnak a megtervezésére és legyártására, valamint a Kárpát-medencei kiállítási anyag összegyűjtésére, a 8 országra – Románia, Ukrajna, Szlovákia, Ausztria, Horvátország, Szlovénia, Szerbia és Magyarország – kiterjedő kutatómunka megszervezésére, koordinálására és a kiállítás megrendezésére.

A 190 négyzetméteres alapterületű pavilon tervezője és kivitelezője egy sepsiszentgyörgyi illetőségű, több évtizedes tapasztalattal rendelkező, épülettervezésben, belső dizájnban és filmek díszlettervezésében, kivitelezésében jártas cég volt, Damokos Csaba látványtervező vezetésével. Az épület felülnézetből egy keresztre hasonlított – utalva ezzel Szent Hubertusra, a vadászok védőszentjére, de jelölte a négy égtájat is. Lényegében négy zsindellyel fedett vadászkunyhó nézett a négy égtáj irányába, visszaidézve azokat a havasi vadásztanyákat, amelyeket annyira szerettek a híres magyar vadászok, mint például Széchenyi Zsigmond, Fekete István, Kittenberger Kálmán, Nádler Herbert és sokan mások.

A kiállítás koncepciójának kidolgozását és kivitelezését egy interaktív múzeumi kiállításokra szakosodott szakértői és kreatív csapat végezte, dr. Kinda István néprajzkutató, főmuzeológus, illetve Baróti Hunor képzőművész, látványtervező vezetésével. A nagyszabású pavilon- és a kiállításépítő vállalkozás koordinátora dr. Demeter János, a Vadon Közhasznú Egyesület és a Székelyföldi Vadászati Kiállítás ügyvezető igazgatója volt.

Kiállításunk a Kárpát-medencei magyar vadászati múlt 1000 esztendejét ölelte át. Történelmi tájegységeink: Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Burgenland, Muravidék, Drávaszög, Délvidék gazdag vadászati kultúráját ikonikus személyiségek, nemzeti jelentőségű nyelvemlékek, kiemelt építészeti örökségelemek és féltve őrzött műkincsek fémjelzik. A természet és az ember kapcsolatát az önfenntartási célú vadászattól a tervszerű vadgazdálkodásig követtük nyomon. Nemes hagyományaink, örökölt virtusunk és vadjaink feltétlen tisztelete jelzi, hogy a honfoglalás óta a Kárpát-medencei magyar EGY A TERMÉSZETTEL.

Az épület tervezésével és elemeinek legyártásával egyidejűleg elkezdődött az a mintegy nyolc hónapig tartó, közgyűjteményekben, kutatóintézetekben, levéltárakban, könyvtárakban zajló kiterjedt kutatómunka, amely megvetette a kiállítás szakmai alapjait. A kiállítás impresszumában ennek megfelelően 11 kutató és mintegy 20 közreműködő intézmény szerepel.

A pavilonban helyet kaptak a felvonultatott értékek: trófeák, amelyek ott voltak a vadászok szobáiban, de soha nem kerültek kiállításra, festmények, szobrok, középkori lándzsák, íjak, nyílvesszők másolatai, öreg fegyverek, híres emberek vadászfotói, terítékfotók, régi könyvek, vadászathoz kötődő régi dokumentumok, vadászkészségek, lőporszaruk, kések, fotók híres kutyákról, régi havasi vadásztanyákról, híres vadőrökről, régi kézzel írott receptek, vadászszékek, vadászbotok – minden olyan tárgyi és dokumentációs emlék, ami vadászati kulturális értéket képvisel.

Hangsúlyos volt Székelyföld tematikája, mely ikonikus nagyvadunk, a medve köré épült. A medve és az ember kapcsolatát a honfoglalás korától a 20. század végéig vázoltuk fel, az önfenntartástól a nemesi bátorságpróbákon keresztül az exkluzivista vadászatokig. A medve számunkra identitásformáló tényező. A medve és az ember együttélésének és egymással való viaskodásának a történeti bemutatásán keresztül lényegében önmagunkról beszéltünk: arról, hogy a medve milyen kultúraformáló erőt jelent, milyen tárgyi és szellemi örökség létrejöttét, hagyományok, szokások kialakulását segítette elő térségünkben az elmúlt évezredben.

A Kárpát-medencei értéktár történeti hangvételű kiállítása grandiózussága mellett mindvégig emberi léptékű maradt. Látványközpontúságán túl határozott ismeretátadó jellegű, kérdéseket vetett fel, válaszadásra késztetett.

A különböző történelmi korszakok illusztrálása 3 síkon történt meg: a) a korszakot röviden/címszavakban bemutató főszöveg mellett a történetírás alapján híres/hírhedt vadászok hírében álló személyiségek által azonosítható arcot, vadászati stílust, koreszmét rendeltünk mellé, b) a korszakban keletkezett/a korszakra utaló vizuális elemek – rajzok, festmények, metszetek, fotók, videó – nyomtatott/digitális megjelenítésű felhasználásával képileg is megragadhatóvá tettük mondanivalónkat, c) a korszakra utaló eredeti műtárgyakon/replikákon keresztül materializáltuk az átadott információt.

A kiállítás témáját eredeti öreg vadász adatközlőtől származó, videóra vett és médiadizájner által feldolgozott fordulatos igaztörténetek, vadásztörténetek révén hoztuk közelebb a látogatóhoz. A videóra vett, háromszéki dialektusban elhangzó személyes élmények előadása, illetve a programozott tartalom révén a vadász látogatók általi meginterjúvolási lehetősége képezte a tárlat gerincét és fő vonzerejét.

A felkutatott értékek feldolgozását számos szakember és vállalkozás végezte: a videóinterjú elkészítésében néprajzi szakértő, operatőr, az utómunkát végző vágó dolgozott, majd a nyersanyagot informatikusok által programozott érintőképernyős vezérléssel tettük vetíthetővé, melyet előzőleg médiadizájner készített elő, adaptált a háttérben futó drónos természetfilm előterébe. Három darab nagyon látványos, a Kárpátokban filmezett drónos rövidfilmet a magyarországi FilmEver Filmstúdiótól rendeltünk meg.

Az olyan látványelemek, mint a Csíki Székely Múzeumban őrzött 1686-os datálású lőportartó szaru vagy a Metropolitan Museum of Art gyűjteményének darabjai között lévő Mátyás király számszeríja szintén mozgóképszerkesztésben és számítógépes programozásban alkotó szakemberek segítségével kerültek közszemlére.

A tárlaton helyet kapott rekonstrukciókat – lándzsák, íjak, nyílhegyek – délvidéki és székelyföldi másolatkészítők és díszműkovácsok készítették el. A kiállítás szövegeit egy neves kolozsvári fordítóiroda ültette át angol nyelvre. A szövegek és történeti illusztrációk grafikai megtervezését gyergyószentmiklósi tervezőiroda végezte el. A közreműködő kivitelező cégek között asztalosmunkával és üvegfeldolgozással, illetve villanyszereléssel foglalkozók voltak. A pavilonbelső berendezését a szakmai koncepciót összeállító muzeológus végezte, a látványtervezővel közösen.

A kiállítás 20 napos nyitvatartása alatt a Hungexpo fő belépőkapuja mellé pozícionált Kárpát-medencei pavilont látogatók tízezrei – saját számolásunk szerint minimum 60 000 fő – keresték fel. Hisszük, hogy szándékunk, üzenetünk célba ért e kiállítás megszervezésével: a Kárpát-medence 8 országába szakadt magyarság a vadászat révén az elmúlt 1000 évben maradandó értéket tett le a nemzetközi közösség kultúrájának, történelmének, épített örökségének asztalára.

A kiállítási pavilon a Magyar Kormány, a Miniszterelnőkség Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap ZRT támogatásával készült.

A Kárpát-medencei Kincsestár kiállítás a Magyar Kormány, a Miniszterelnőkség Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap ZRT támogatásával jött létre.